Angol repülõgépek

Vadászrepülõgépek


HAWKER HURRICANE:


Legénység: 1 fo Motor: Rolls-Royce Merlin XX, 1200 LE

Sebesség: 542 km/h (6700 m-en)

Fegyverzet: 12 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os vagy 2 db 113 kg-os bomba és/vagy 8 db rakéta

Súly: 2560 kg (üresen); 3740 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10.425 m Hatótávolság: 810 km

Fesztávolság: 12,20 m Hossz: 9,83 m Magasság: 3,98 m

A RAF elsõ alsószárnyas, behúzható futómûves, együléses vadászgépe volt. Prototípusa 1935-ben készült el, és 1937-ben szolgálatba is állt. A második világháború elején a brit légierõ fõleg Hurricane gépeket alkalmazott a németek ellen. Az angliai csata idején a vadászszázadok 60 %-a ezt a típust repülte, ennek ellenére mégis a Spitfire neve lett ismertebb. Pedig a Hurricane is nagyszerû teljesítményre volt képes, bár egy kicsit lassabb volt és nehezebben fordult, mint a németek Me-109-ese, de nyolc géppuskája rendkívüli tûzerõt biztosított számára. Több speciális változata is készült, így pl. az afrikai hadszíntéren fõként harckocsirombolónak használták, míg az Atlanti-óceánon és a Földközi-tengeren konvojok kísérésére, tengeralattjárók megsemmisítésére. A különféle típusokból összesen kb. 14,5 ezer darab készült, a Szovjetunióba is sokat szállítottak belõle







SUPERMARINE SPITFIRE:


Legénység: 1 fo Motor: Rolls-Royce Merlin 45M, 1440 LE

Sebesség: 598 km/h (4000 m-en)

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 4 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 1 db 227 kg-os, vagy 2 db 113 kg-os bomba

Súly: 2280 kg (üresen); 2990 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10.360 m Hatótávolság: 925 km

Fesztávolság: 11,24 m Hossz: 9,12 m Magasság: 3,48 m

Királyi Légierõ (RAF) elsõ teljes egészében fémbõl épített, feszített héjszerkezetu vadászrepülõgépe, amelyet az angliai légicsata idején ismert meg igazán a világ. Sikerességére jellemzõ, hogy a csatorna felett egyre több veszteséget elkönyvelõ Luftwaffe pilóták (a fáma szerint) Göringtõl maguknak is Spitfire gépeket kértek elkeseredésükben. A gépet összesen 47 (!) -féle változatban, többek között anyahajó-támaszpontú (Seafire) variációban építették. A XIV. változat emelkedõképessége az új Griffon motorral a korabeli vadászgépek átlagának csaknem kétszerese volt (1400 m/perc) és végsebessége elérte a 720 km/h-t. Ezen altípus képesnek bizonyult még a csodaszámbamenõ Me-262-es sugárhajtású német vadászok ill. a V-1 rakétabombák leküzdésére is.

A háború utáni liszensz-változatokat nem számítva is több mint 20.000 darabra tehetõ az összgyártás







GLOSTER METEOR:


Legénység: 1fõ Hajtómu: 2 db Rolls-Royce Derwent I.TL ; 908 kp tolóero Sebesség: 789 km/h (9150 m-en)

Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú

Súly: 4000 kg (üresen); 6040 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 13.420 m Hatótávolság: 2145 km (póttartállyal)

Fesztávolság: 13,21 m Hossz: 12,57 m Magasság: 3,97 m

A Meteor volt a szövetségesek egyetlen sugárhajtású repülogépe, melyet bevetettek a második világháborúban. A típus fejlesztését a háború elején kezdték, ám sok probléma merült fel a hajtómuvekkel kapcsolatban. Ez késobb elonyére vált, mert az alapos hajtómufejlesztési munkálatok tették késobb lehetové, hogy egy sokcélú gép jöhessen létre. Kezdetben Thunderbolt néven emlegették, de az amerikai P-47-es megjelenése után átkeresztelték Meteor-ra. Az elso példány 1943 márciusában emelkedett a levegobe. Ebben az idoben már több hajtómu is rendelkezésre állt, ám újabb problémák léptek fel a csurolapoknál, az orrfutónál és a farokrésznél. Ezek kiküszöbölését követoen 1944-ben állt hadrendbe a Meteor, és azonnal fontos feladatot kapott: a V-1 "csodafegyver" ellen vetették be. Az elso, nagyobb sorozatban gyártott változat, az F.Mk III 1945 elején került a frontra, ahol a Me-262-esek ellen is harcolt. A sikeresnek mondható modell gyártását 1954-ig folytatták, számtalan változatban készült







HAWKER TEMPEST:


Legénység: 1 fõ Motor: 1 db Napier Sabre IIB, 2420 LE

Sebesség: 685 km/h (5600 m-en)

Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 2 db 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta

Súly: 4200 kg (üresen); 5240 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10.975 m Hatótávolság: 2445 km

Fesztávolság: 12,50 m Hossz: 10,26 m Magasság: 4,90 m


A Hawker Typhoon továbbfejlesztéseként készültek el a Tempest elso prototípusai. A cél elsosorban a teljesítménynövelés volt, hogy a gép elfogóvadászként is bevetheto legyen. Elvékonyították és áttervezték a szárnyat, megnöveltés a törzs hosszát, új kabint és motort szereltek a gépbe. Csapatszolgálatba 1944-ben került ki a Tempest. Sokszor használták földi célok (vasúti szerelvények, konvojok) támadására, de legnevezetesebb a V-1-esek elleni alkalmazásuk volt. Emellett jelentos sikert ért el a típus a Me-262-esek ellen is. Egyes változatatit a háború után is gyártották.







HAWKER TYPHOON:


Legénység: 1 fo Motor: 1 db Napier Sabre IIB, 2220 LE

Sebesség: 656 km/h (6250 m-en)

Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano Mk I gépágyú, 2 db 227 kg-os vagy 454 kg-os bomba vagy 8 db rakéta

Súly: 4100 kg (üresen) ; 5100 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10730 m Hatótávolság: 1577 km

Fesztávolság: 12,67 m Hossz: 9,73 m Magasság: 4,67 m

A Typhoon-okat eredetileg a Hurricane és Spitfire típusok felváltására kezdték tervezni 1937-ben. Két változat készült (Tornado és Typhoon), de mindketto motorja gyengének bizonyult, a Tornado-program abba is maradt. Az "igazi" Typhoon-prototípus 1940-re készült el, de gyakorlatilag csodöt mondott, mint vadászgép. A totális kudarctól az mentette meg a típust, hogy Anglia felett megjelentek az alacsonyan támadó Fw 190-esek. A nagy magasságban "használhatatlan" Typhoon alacsonytámadásban rendkívül jónak bizonyult, amikor pedig földi célok támadására alkalmas bombákkal vagy rakétákkal szerelték fel, a szövetségesek kezébe egy félelmetes vadászbombázó került. A háborúnak volt olyan napja, hogy a "Tiffy"-k száznál is több ellenséges harckocsit semmisítettek meg, de vonatok, hajók ellen is hatásosan alkalmazták.

Bombázók és éjszakai vadászrepülõgépek


BRISTOL BEAUFIGHTER:


Legénység: 2 fo Motor: 2 db 14 hengeres Bristol Hercules XVII; 1770 LE Sebesség: 512 km/h (3048 m-en)

Fegyverzet: 4 db 20 mm-es Hispano gépágyú, 1 db 7,6 mm-es Vickers és 6 db 7,6 mm-es Browning géppuska, 1 db torpedó (750 vagy 1250 kg), 8 db rakéta vagy 2 db 113 kg-os bomba

Súly: 7076 kg (üresen); 11.431 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 5800 m Hatótávolság: 2350 km

Fesztávolság: 17,65 m Hossz: 12,70 m Magasság: 4,82 m

A Beaufighter alapját a Beaufort torpedóveto képezte. Annak áttervezésével és továbbfejlesztésével egy bombázókat kíséro ill. éjszakai bevetésekre alkalmas vadászgép alakult ki, ráadásul ilyen jellegu típus nem állt hadrendben a RAF-nál. Éppen ezért nem meglepo, hogy még fel sem szállt a prototípus, máris megrendelték. Az eros, jól manoverezheto, de kis sebességnél instabil gép gyártását gyorsan fel tudták futtatni. 1940-es hadrendbe állása éppen jókor jött a Luftwaffe ellen küzdo briteknek: a Beaufighter súlyos veszteségeket okozott a németeknek. Az ellenséges hajók és tengeralattjárók ellen is kiválóan tudta használni torpedóját, bombáit vagy rakétáit. A Távol-Keleten is bevetették, a japánok jellegzetes motorhangja miatt "suttogó halál" néven emlegették. Az ausztrálok és az amerikaiak is alkalmazták ezen a hadszíntéren. A RAF 1959-ig tartotta hadrendben, az utolsó idoszakban már célvontató gépként.







BRISTOL BLENHEIM:


Legénység: 4 fo Motor: 2 db Bristol Mercury XV; 910 LE

Sebesség: 425 km/h (3600 m-en)

Fegyverzet: 1 db 7,6 mm-es Vickers és 1 v. 2 db 7,6 mm-es Browning géppuska

Súly: 4440 kg (üresen); 6600 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 7300 m Hatótávolság: 2350 km

Fesztávolság: 17,18 m Hossz: 12,94 m Magasság: 3,85 m

A Bristol Type 142-es típusból kifejlesztett Blenheim könnyûbombázó prototípusa 1936-ban emelkedett elõször a levegõbe. Az akkor rendszerben álló brit vadászgépek mindegyikénél nagyobb sebességet ért el! Nem csoda, hogy sok példányt rendeltek belõle külföldi légierõk is. A britek 1937-ben állították hadrendbe (Mk. I), 1938-tól pedig gyártani kezdték a navigátor részére átalakított orrú és megnövelt fegyverzetû Mk. IV-es változatot is. Több hadszíntéren is szolgált nappali bombázóként, de a háború késõbbi éveiben teljesítmény-mutatói már "lemaradásról árulkodtak", és a repülõsök sem nagyon kedvelték. 1942-tõl fokozatosan felváltották a Boston-ok és a Mosquito-k.







DE HAVILLAND MOSQUITO:


Legénység: 2 fõ Motor: 2 db Rolls-Royce Merlin 73V-12, 1290 LE Sebesség: 656 km/h (7925 m-en)

Fegyverzet: max. 1814 kg bomba
Súly: 7050 kg (üresen); 8660 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 11300 m Hatótávolság: 2195 km

Fesztávolság: 16,54 m Hossz: 12,35 m Magasság: 3,81 m

A német Ju-88-as mellett a második világháború legsokoldalúbb repülogépe volt a Mosquito. Fegyver nélküli bombázóként 1938-ban kezdték el tervezését, az anyagtakarékosság miatt foként fából építve meg szerkezetét. 1940-ben került a csapatokhoz, és rövidesen kiderült, hogy bombázóként is nagyszeru, de vadászbombázónak, éjszakai vadásznak, felderítogépnek, tengerészeti repülonek is elsorangú. Több üzemben összesen 7781 darab készül el a különféle altípusokból, jónéhány példánya még a háború után is szolgálatban maradt.







VICKERS WELLINGTON:


Legénység: 6 fo Motor: 2 db Bristol Hercules VI vagy XVI ; 1675 LE Sebesség: 408 km/h (4425 m-en)

Fegyverzet: 6 db 7,7 mm-es Browning géppuska, 2720 kg bomba

Súly: 11.500 kg (üresen) ; 16.556 kg (max.)

Csúcsmagasság: 7325 m Hatótávolság: 2125 km

Fesztávolság: 26,25 m Hossz: 19,67 m Magasság: 5,34 m

Az 1936-ban elkészült, és 1938-ban hadrendbe állított Wellington volt a RAF legfontosabb bombázógépe a négymotoros típusok hadrendbe állásáig. A rácsos szerkezetu modell kialakaításánál adódtak problémák is, foként a szárnyaknál és a nagyobb nyílásoknál (pl. bombatér ajtaja), ám ezen nehézségek leküzdése után egy stabil, megbízható konstrukció jött létre, melynek igen kis veszteségi mutatója volt. Több változata is készült, eltéro motorokkal. A háború elso szakaszában nappali, majd foként éjszakai bombázásokat hajtottak végre a Wellingtonok. 1943-tól kezdve partvédelmi feladatokat láttak el, voltak radarfelderíto, aknamentesíto és aknarakó altípusok is, de legfoképpen az általában Leigh-fényszóróval és különféle radarokkal felszerelt verziókat vetették be hajók és tengeralattjárók ellen. Készült szállítógép és kiképzo változat is. A típus 1953-ig állt szolgálatban.







AVRO LANCASTER:


Legénység: 7 fõ Motor:4 db Rolls-Royce Merlin XX vagy
Merlin XXII, 1460 LE ; vagy 4 db Merlin XXIV, 1640 LE

Sebesség: 460 km/h (3500 m-en)

Fegyverzet: 8 db 7,6 mm-es Browning géppuska, max. 8160 kg bomba

Súly: 16.700 kg (üresen); 31.000 kg (harckészen); 31.800 kg (a "Grand Slam" bombával) Csúcsmagasság: 7460 m Hatótávolság: 2660 km

Fesztávolság: 31,09 m Hossz: 21,18 m Magasság: 6,10 m

A kevésbé sikerült Manchester típusú repülõgép négymotoros változata. (Eredetileg Manchester III volt a neve.) Prototípusa 1941-ben készült el, és annyira jó tulajdonságokat mutatott, hogy még abban az évben megindult sorozatgyártása. Elsõ bevetésére 1942 tavaszán került sor. A brit légierõ legjobban bevált bombázója volt, amit az is igazol, hogy a ledobott bombateherhez viszonyítva a legkisebb veszteségeket szenvedte el. Fõleg éjszakai bombázásokra használták, de sok különleges bevetésen is részt vett. Így pl. duzzasztógátak elleni támadásokban, ahol Wallis professzor különleges "ugráló" bombáival értek el nagy sikereket. A professzor még két speciális bombát tervezett: A "Grand Slam" nevû majdnem elérte a 10 tonnás súlyt, a "Tallboy"-okkal pedig sikerült elsüllyeszteni a német Tirpitz csatahajót. A Lancasterekbõl közel 7400 darabot gyártottak.







FAIREY SWORDFISH:


Legénység: 3 fõ Motor: 1 db Bristol Pegasus III M.3, 690 LE

Sebesség: 221 km/h (1525 m-en)

Fegyverzet: 2 db 7,7 mm-es géppuska, 1 db 680 kg-os akna vagy 1 db 730 kg-os torpedó

Súly: 2145 kg (üresen); 3419 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 5870 m Hatótávolság: 1657 km

Fesztávolság: 13,87 m Hossz: 10,87 m Magasság: 3,76

A "Kardhal"-ak tervezése 1930-ban kezdodött, a prototípus1934-ben szállt fel, 1936-tól hadrendbe is álltak a rendkívül sokoldalú és könnyen kezelhetõ repülogépek. Ezen elonyös tulajdonságok feledtették azon hátrányát, hogy a gép sárkánya ekkoriban már elavultnak számított. A felderítésre, hajók, tengeralattjárók elleni harcra, konvojkíséretre egyaránt alkalmas Swordfishek nevéhez számtalan legendás bevetés fuzodik. Részt vettek az olasz flotta tarantoi bázisa elleni támadásban, a Bismarck elsüllyesztésében, számos tengeralattjáró és hajó megsemmisítésében. Az utolsó Swordfish-századot csak a német kapituláció után oszlatták fel.