Német repülõgépek

Dornier Do-17 'Fliegender Bleistift'





A Do-17-est eredetileg a Lufthansa részére tervezték gyors postagépnek, de az elkészült három - akkor még egy függõleges vezérsíkú - repülõgépet nem vették át. Ezután a Dornier cég nem kevesebb, mint 12 prototípuson keresztül gyorsbombázó géppé alakította, immáron kettõs függõleges vezérsíkkal. A különösen keskeny törzs miatt "Repülõ ceruzának" nevezett gép végül két altípusként jelent meg a katonai szolgálatban, a Do-17E1 nagysebességû bombázógépként, a Do-17F-1 pedig fényképezõ-felderítõgépként. Az utóbbiban átalakították a bombatárat két fényképezõgép számára, és nagyobb üzemanyagtartályokat építettek a gépbe. A két típus jó teljesítményekkel mutatkozott be a nappali körülmények között, de hamarosan elavultnak tekintették mindkettõt. Ezekbõl a gépekbõl fejlesztették ki a Do-17M/F közepes bombázó- és felderítõgépet, majd Do -17S és U altípusait. A (radar) felderítõ célú gépekbe ismét folyadékhûtéses motorok kerültek, de módosult a gép orra: rövidebb, ám nagyobb lett az üvegezett "légyszem" orrfülke. A 18 darabos nullsorozat után 522 példány készült a végleges Do-17Z változat három fõ altípusából. A Do-17Z-1 500 kg-os bomba terhet vitt a Do-17Z-1 nagyobb teljesítményû hajtómûvet kapott és nagyobb bombaterhet vihetett, míg a Do-17Z-3 felderítõ-bombázó repülõgép volt. Az exportra készült változata Do 215 típus-néven futott.
TECHNIKAI ADATOK

Legénység: 4-5 fõ

Motor: 2 db BMW-Bramo 323P Fafnir, 1000 LE

Sebesség: 410 km/h (4000 m-en)

Fegyverzet: 6 db 7,92 mm-es Rheinmetall MG 15 géppuska, max. 1000 kg bomba

Súly: 5210 kg (üresen); 8837 kg (max.)

Csúcsmagasság: 8200 m

Hatótávolság: 1500 km (póttankkal)

Fesztávolság: 18,02 mHossz: 15,86 m

Magasság: 4,72 m


Focke-Wulf Fw 190





A Focke-Wulf Fw 190 volt az egyik legjobb (ha nem a legjobb) vadászrepülõgép a második világháborúban, mégis másodhegedûsként él az emlékezetben a Messerschmitt Bf 109 mellett. A prototípus 1939. június 1-jén repült elõször, ez volt Németország elsõ csillagmotorral épített, alsó szárnyas vadászgéptípusa. A Fw 190D változat meghosszabbított orrában Junkers Jumo 213-as 12 hengeres V-motor kapott helyet. A folyadékhûtéses Jumo V-motor beépítése a pilótafülke átalakítását is szükségessé tette, jóllehet a kör alakú hûtõ miatt külsõ jegyeiben a repülõgép megõrizte a csillagmotoros formát. A szárnyak és a függõleges vezérsík alakja megmaradt, a törzs hossza 10,30 m-re növekedett, a vízszintes vezérsík szélesebb lett. Ezt követõen a gép tûzerejét fejlesztették. Az Fw 190D-12 és -13 alkalmas volt a légcsavarszárak között tüzelõ, 30 mm-es MK-108 gépágyú befogadására is. Az MW 50 feltöltõkompresszor további teljesítménynövekedést eredményezett. Az Fw 190D-12 legnagyobb sebessége 11 300 méteres magasságban 725 km/h volt.

TECHNIKAI ADATOK

Legénység: 1 fõ

Motor: Junkers Jumo 213A-1; 2240 LE

Sebesség: 790 km/h (6600 m-en)

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska

Súly: 3490 kg (üresen); 4840 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 11.280 m

Hatótávolság: 960 km

Fesztávolság: 10,52 m

Hossz: 10,20 m

Magasság: 3,36 m


Heinkel He-111





Kétmotoros, alsószárnyas, fémépítésû közepes bombázó, a II. világháborúban Németország legfontosabb közepes bombázógépe. Tervezése polgári szállítógépként 1935-ben kezdõdött meg, 1936-ban a HE-111B-t mégis a Luftwaffének szállították. A sok más típusához hasonlóan ez a még ma is meglehetõsen modern külsejû gép 1937-ben a spanyolországi Kondor Légióban vizsgázott. A B-sorozatot a DB 600-as hajtómûvekkel épített He-111D követte. A He-111P készült elõször aerodinamikailag javított "buborékorral", amit megszakított az orrgépfegyver, amely minden további He-111 jellemzõje volt. 1939-ben végül megjelent a nagyreményû He-111H változat. A gép helytállt a másodrendû spanyol légvédelem ellen, s mivel szolgálatba állításakor gyorsabbak voltak a kortárs vadászoknál, a védelmet meglehetõsen elhanyagolták. Ez arra vezette a Luftwaffét, hogy a He-111-eseket gyenge kísérõvédelemmel, vagy anélkül küldje Anglia fölé, ami meg is bosszulta magát. Az angliai légicsata idején a hatalmas veszteségek világosan mutatták, hogy a típus a nappali közepes bombázó szerepkörben a közepesnél jobb légvédelem ellen már tehetetlen. Mivel a Birodalmi Légügyi Minisztérium képtelen volt a szerepkörre más gépet alkalmazni, maradt a fejlesztés, plusz fegyverek és páncélzat ill. az ezzel együtt járó lomhaság... A háború végén még V-1 szárnyasrakéta levegõbõl való indítására is használták. Érdekes módon a pilóták mindezek ellenére ragaszkodtak hozzá, könnyen s jól repülhetõ típusnak tartották. A felderítõ és szállító változataival együtt 1937-1944 között a Luftwaffe számára 6086 db, összesen (7000 db angol Merlin motorral) pedig 13.150 épült.
TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 5 fõ

Motor: 2 db Junkers Jumo 212F-2, 1350 LE

Sebesség: 414 km/h (5000 m-en)

Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG-FF gépágyú, 5 db 7,92 mm-es MG-15 géppuska, 1 db MG-17 géppuska, max. 2500 kg bomba

Súly: 6545 kg (üresen); 11.350 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 8500 m

Hatótávolság: 2780 km

Fesztávolság: 22,63 m

Hossz: 16,63 m

Magasság: 4,18 m


Heinkel He-219 'Uhu'





Az Uhu a második világháború legjobb, különleges képességekkel rendelkezõ német éjszakai vadászgépe volt, de mivel a náci vezetésnek politikai fenntartásai voltak a Heinkel céggel szemben, a repülõgépbõl csak kevés épült. Noha utasították õket, hogy ne tegyék, a vállalat munkatársai megtervezték és gyártották a típust. A He 219 többfeladatú harci gépet 1940-ben kezdték tervezni, de csak 1941 végére alakult egyértelmûen éjszakai vadásszá. A tíz prototípus 1942 novemberében repült elõször, ekkorra a Heinkel gyár már mégiscsak kapott megrendelést 300 darab He 219A gépre (beleértve a 130 darabos nullszériát is). Az elsõ sorozatgyártású változat a He 219A-2 volt, és több mint 150 darab He 219A készült el He 219A-7-ig terjedõ típusszámozással. A repülõgépeket 1943 közepétõl állították korlátozott hadiszolgálatba különbözõ motorokkal és fegyverzettel. 1943. június 11-én Werner Streib õrnagy egyetlen bevetésen öt Avro Lanchastert lõtt le, míg egysége az elsõ hat bevetése alatt húsz repülõgépet semmisített meg.
TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 2 fõ

Motor: 2 db 1900 LE-s Daimler-Benz DB 603G,12 hengeres, fordított V-motor

Sebesség: 670 km/ó

Fegyverzet: két 30 mm-es, mereven beépített gépágyú a szárnytõben, két 30 mm-es és két 20 mm-es, mereven beépített gépágyú a törzs alján a fegyverbölcsõben és két 30 mm-es, ferdén lefelé és felfelé tüzelõ gépágyú a törzs végén

Súly: 11 200 kg (üresen) 15 350 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 12 500 m

Hatótávolság: 2000 km

Fesztávolság: 18,53 m

Hossz: 15,54 m

Magasság: 4,01 m

unkers Ju-52





Hárommotoros német szállító repülõgép. Az alsószámyas, hullámlemezekkel borított, teljesen fémépítésû, merev futómûves Ju~52/3m tipikus Junkers-gép volt, amelyet utasszállítóként fejlesztettek ki 1931-ben. A nagyon sikeres W-33 és W-34 szállítógépek leváltására tervezték, a húszas évek végén. Az elõdeihez hasonló szerkezeti felépítésû repülõgép 1930 októberében repült elõször. A polgári légiforgalomnak szánt Ju-52a és Ju-52d kezdeti sorozatváltozatok csak a motorjukban különböztek egymástól. A hárommotoros Ju 52/3m létrejöttével jelentõsen megnõtt a repülõgép hasznos terhelése és teljesítménye. A II. világháború idején a Luffwaffe standard szállítógépe volt, amelyet a nagyobb teljesítményû típusok megjelenése ellenére is tovább gyártottak. Norvégia megszállásakor fontos szállítófeladatokat láttak el. A megbízható gépet pilótái Tante Junak (Ju néni) becézték. Rövid fel- és leszállópálya, erõteljes szerkezet, sokoldalúság, gazdaságos üzemeltetés voltak elõnyei. Összesen 4850 gép készült el, a legtöbb a Luftwaffe számára, amely a típust a Ju-52/3m-ge és a Ju-52/3m-g14e közötti jelzésekkel használta, bombázó- szállító- és ejtõernyõs-ugratógépként.
TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 2 vagy 3 fõ

Motor: 3 db 9 hengeres BMW 132-T ; 730 LE

Sebesség: 286 km/h (max.)

Fegyverzet: 1 db 13 mm-es MG131 géppuska; 2 db 7,9 mm-es MG15 géppuskaKapacitás: 18 ejtõernyõs vagy 12 hordágy vagy ennek megfelelõ hasznos teher

Súly: 6500 kg (üresen); 11.030 kg (max.)

Csúcsmagasság: 5900 mH

atótávolság: 1280 km

Fesztávolság: 29,25 m

Hossz: 18,90 m

Magasság: 4,51 m


Junkers Ju-87 'Stuka'





1935. szeptember 17-én emelkedett elõször a levegõbe a Junkers Ju-87A. Ez a gonosz kinézetû, keselyûre emlékeztetõ, hajlított szárnyú repülõgép képes volt arra, hogy 80 fokos zuhanás közben hajszálpontosan célba juttasson egy 450 kg-os bombát. A neve a Stuka, amely a német zuhanó harci gép (Sturzkampfflugzeug) kifejezés rövidítése. A Luftwaffe zuhanóbombázója a második világháború legfélelmetesebb fegyverévé vált. Zuhanás közben a kiterjesztett fékszárnyak és a repülõgép körül megváltozott légáramlás keltette jellegzetes sivító hang - amit a futómûre erõsített szirénával tovább fokoztak - bénítólag hatott az ellenséges földi erõkre. A dunkerque-i kiürítést azonban nem sikerült megakadályozniuk. Az angliai légicsata után kiderült azonban a modern vadászok elleni védtelensége, így 1942 után többségében már csak az orosz fronton ill. az Afrika Korps megsegítésére vetették be. Még a háború vége elõtt, 1944-ben abbahagyták az addig 5700 darabot számláló gyártást.

TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 2 fõ

Motor: Junkers Jumo 211J-1, 1420 LE

Sebesség: 408 km/h (4120 m-en)

Fegyverzet: 2 db 7,9 mm-es MG 81 géppuska, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, max. 1800 kg bomba

Súly: 2760 kg (üresen), 5720 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10.500 m

Hatótávolság: 760 km

Fesztávolság: 9,87 m

Hossz: 8,65 m

Magasság: 2,50 m


Junkers Ju-88





Kétmotoros, középszárnyas, keskenytörzsû, fémépítésû német Junkers bombázó, a Luftwaffe legnagyobb példányszámban épült bombázógépe volt. A második világháború egyik legsikerültebb repülõgép-típusa, tervei 1935-ben készültek el, prototípusa 1936 végén emelkedett a levegõbe. Az 1935-ben gyorsbombázónak tervezett Ju-88 több módosítás után 1939. augusztusban állt csapatszolgálatba, és 1939. szeptember 25-én négy Ju-88-as majdnem elsüllyesztette az Ark Royal angol repülõgép-hordozót. Norvégia megszállásakor is fontos szerepet játszottak. A kezdeti konstrukció eléggé védtelen volt a vadászok ellen, a késõbbiekben ezért a bombakapacitás megnövelése mellett elsõsorban a fegyverzet megerõsítésére helyezték a hangsúlyt. Ennek ellenére sebessége nem csökkent túlságosan, felvette a versenyt a vadászgépekkel is. Manõverezõ-képessége szintén nagyszerû volt. A kiváló konstrukció lehetõvé tette széleskörû alkalmazását. Alapvetõen ugyan bombázói feladatokra készült, de híres az éjszakai vadász típusváltozata is. Ezen túl zuhanóbombázó, aknatelepítõ, torpedóvetõ, csatarepülõ és fotófelderítõ módosulatait használták nagyobb számban. Gyártása a háború végéig folyt, számtalan változata készült, amelyeket különbözõ felszereléssel, fegyverzettel láttak el. A számos átépítés és megerõsítés ellenére teljesítménye nem romlott. Különbözõ változataiból 14 980 db épült. A Ju 88B (1940-ben repült elõször) prototípusából fejlesztették ki a Ju 188-at.

TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 4 fõ

Motor: 2 db Junkers Jumo 211B-1, 12 hengeres; 1200 LE (felszálláskor)

Sebesség: 519 km/h (5500 m-en)

Fegyverzet: max. 4 db 7,9 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 1800 kg bomba

Súly: 7258 kg (üresen); 10.750 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 8000 m

Hatótávolság: 1700 km (póttankkal)

Fesztávolság: 18,37 m

Hossz: 14,36 m

Magasság: 5,33 m

Messerschmitt Bf-109





Willi Messerschmitt professzor repülõgépgyárában fejlesztették ki az elsõ folyadékhûtéses Jumo 210-es és DB 600-as (Daimler-Benz) nagy teljesítményû V-motorokat, amelyeket a polgári Bf 108-as repülõgépben próbáltak ki, de a titokban szárnyait próbálgató légierõ természetesen vadászgépekbe szánta. Így került kipróbálásra mindkettõ a Messerschmitt Bf 109 prototípusaiban is. A kísérletek eredményeként az új vadászgép egyik 1650 lóerõs DB 601 motorral épített példánya 611 km/h sebességgel megdöntötte a két éve fennálló sebességi világrekordot. A típus legnagyobb darabszámban épített változata a Bf 109G ("Gusztáv") volt, amelyet 1942 nyarán a Szovjetunióban és Észak-Afrikában vetettek be elõször. A Bf 109G-1 1475 lóerõs DB 605A motorral, túlnyomásos kabinnal s egy 20 mm-es géppuskával rendelkezett. A Bf 109G-6 nehezebb fegyverzetet kapott. Légcsavartengelyében 30 mm-es MK 108 gépágyúval, a törzsorrban két 13 mm-es géppuskával s a szárnyak alatti gondolákban két 20 mm-es gépágyúval építették. A Bf 109 változtatható állású légcsavarral, valamint közvetlen befecskendezéses üzemanyag-ellátó rendszerrel rendelkezett. Hátránya volt a kis hatótávolság - ami miatt az angliai csatában mindössze 15-20 percet tölthetett effektív légi harccal -, valamint a keskeny nyomtávú futómû, amely a fel- és leszállást nehezítette a rosszabb minõségû repülõtereken. A Bf 109 a háború végéig halálos fegyvernek minõsült a jól képzett pilóta kezében. Olyan nevek fûzõdnek hozzá, mint Erich Hartmann õrnagyé 305, Günther Rall õrnagyé 302, Adolf Galland altábornagyé 104 légi gyõzelemmel. Máig vitatott, hogy a sokak szerint a háború végére elavuló típust a híres német ászok miért nem hagyták ott a korszerûbb FW 190-esek kedvéért. Mindenesetre az elavultság ellen szól, hogy egyes licenszeit nagyon sok helyen és sokáig gyártották, s hogy e gépek több korabeli repülési, fõként sebességi csúcsot is tartottak (a háború alatti utolsó sorozatok sebessége meghaladta a 700 km/h-t).

TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 1 fõ

Motor: Daimler-Benz DB 601Aa, 1175 LE (felszálláskor)

Sebesség: 560 km/h (4440 m-en)

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, 1 db 20 mm-es MG FF/m gépágyú

Súly: 1900 kg (üresen); 2665 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 10.500 m

Hatótávolság: 760 km

Fesztávolság: 9,87 m

Hossz: 8,65 m

Magasság: 2,50 m


Messerschmith Bf-110





Az 1930-as évek második felében kifejtesztett német Messerschmitt kétmotoros, osztott vezérsíkú romboló és nehéz vadászrepülõgép. Alapfeladata az ellenséges bombázókötelékek szétverése, illetve a saját bombázók útjának megtisztítása az ellenséges vadászoktól. Kisebb mozgékonyságát nagy tûzerejével kívánták ellensúlyozni. Hivatalos megnevezése 1938. szeptember 1-ig Bf-110, ezután Me-110. Az 1939-ben rendszeresített gépet a háború elsõ éveiben a légi fölény birtokában csatarepülõként használták. Rudolf Hess egy ilyen géppel repült Angliába. Norvégia megszállásakor a légifedezetet biztosították. Az angliai légicsata azonban bebizonyította, hogy a nehézkes Me-110 kísérõvadászok maguk is kíséretre szorulnak az egymotoros vadászokkal szemben. A keleti fronton a szárazföldi csapatok harcát támogató vadászbombázóként, és csatarepülõként alkalmazták. Radarral felszerelt éjszakai vadász változata (Bf-110G) az éjszakai légitámadások elleni német védekezés egyik fõ eszköze lett. Az F-1, F-2 és F-3 vadász- és vadászbombázó gépek után megjelentek az F-4 éjszakai vadászgépek is. Mivel a felváltására tervezett Me-210 nem vált be, így a Me-110 a háború végéig szolgálatban maradt. Változataiból 6 052 db készült, a gyártást 1945 márciusában fejezték be.
TECHNIKAI ADATOK


Legénység: 2 fõ

Motor: 2 db Daimler-Benz DB 601A, 1100 LE

Sebesség: 562 km/h (7000 m-en)

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9 mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska

Súly: 5150 kg (üresen); 6750 kg (max.)

Csúcsmagasság: 10.000 m

Hatótávolság: 1095 km

Fesztávolság: 16,20 m

Hossz: 12,10 m

Magasság: 4,13 m


Messerschmitt Me-163 'Komet'





A Komet a II. világháború egyik legfigyelemreméltóbb repülõgépe volt, egyben tanúbizonysága annak, hogy a tehetséges német tervezõk képesek voltak a távoli jövõbe vezetõ elképzeléseket a jelen gyakorlatában hasznosítani. Messerschmitt már január óta dolgozott a rakétameghajtású Me 163-as modellen, s az utolsó simításokat végezte; a P-1065-ös vadászgépen, a késõbbi Me-262-esen is. A Me-163-ast a szövetségesek légitámadásaira válaszul fejlesztették ki. Az elfogó vadászgép 76 prototípusából az elsõ 1941 augusztusában repült elõször, hátra nyilazott csupaszárny repülõgépként, ledobható futókerekekrõl indultak és kiengedhetõ csúszótalpakra szálltak le vele. Hosszú és nehéz kísérletsorozat vezetett a Me 163B 1944 májusi korlátozott szolgálatba lépéséig. Körülbelül 300 Me 163B-1 repülõgép készült el, de csak mérsékelt sikerrel tevékenykedtek; a folyékony tüzelõanyaggal mûködõ rakétahajtómû ugyanis csak rövid ideig mûködött, és az - általában nem sima - leszállásokkor gyakorta felrobbant.
TECHNIKAI ADATOK

Legénység: 1 fõ

Hajtómû: egy 1700 kp-os (16,67 kN) Walter HWK 109-509A-1/2 típusú, folyékony üzemanyaggal mûködõ rakétahajtómû

Sebesség: 955 km/h

Fegyverzet: 2 db 20 mm-es vagy 30 mm-es MK 108 gépágyú a szárnytõben.

Súly: 1908 kg (üresen), 4310 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 12.500 m

Hatótávolság: akciórádiusz 35,5 km

Fesztávolság: 9,33 m

Hossz: 5,85 m

Magasság: 2,76 m


Messerschmitt Me-262 'Schwalbe'





Németország egyike volt azoknak az országoknak, ahol a sugárhajtómûves repülés-kutatások terén a legnagyobb eredményt érték el. A világon elsõként ugyan Angliában készült mûködõképes gázturbina, de 1937-re már a németek is rendelkeztek ilyennel. A Heinkel repülõgépgyár élen járt a fejlesztésekben, olyannyira, hogy a világ elsõ sugárhajtású repülõgépét is õk készítették el. Willi Messerschmitt már 1939 január óta dolgozott a rakétameghajtású Me-163-as modellen, s az utolsó simításokat végezte a P-1065-ös vadászgépen, a késõbbi Me-262-esen. 1940 augusztusában repült elõször a világ elsõ sugárhajtású vadászrepülõgépe, mely 225 km/h-val bizonyult gyorsabbnak a Messerschmitt Bf-109G-6-osnál. Fordulóköre ugyan nagyobb volt, és gyorsulása/lassulása is elmaradt a hagyományos Messerschmitt modellnél, de zuhanórepülésben utolérhetetlennek bizonyult. 1942 júliusára már véglegesen kialakult a repülõgép, de csak 1943 novemberében engedélyezték a gyártást, s akkor is csak nagysebességû bombázógépként. 1944 közepére egyértelmûvé vált, hogy a szövetségesek észak-afrikai és olaszországi térhódítása súlyos helyzetbe hozta a Luftwaffét és a német haditengerészetet. Emiatt a német hadvezetés szükségesnek látta, hogy a még szolgálatba sem állított, új Me 262 vadászbombázót bevessék. A döntést követõen a gépeket a szárny alján Schloss 503A-1 bombasínekkel látták el. Az átalakított, Me 262A-2 jelzésû gépeket 1944 júliusában kapta meg a Schenk kísérleti egység (Erprobungskommando Schenk). A Me 262-esekbõl 1100 darabot rendeltek, de csupán mintegy 200 együléses Me 262A és kétüléses Me 262B került elsõvonalbeli szolgálatba.

TECHNIKAI ADATOK

Legénység: 1 fõ

Motor: 2 db Junkers Jumo 004B-1/2/3 gázturbina 899 kp-os tolóerõvel

Sebesség: 865 km/h (6000 m-en)

Fegyverzet: 4 db 30 mm-es Mk 180 gépágyúSúly: 4420 kg (üresen) ; 6401 kg (harckészen)

Csúcsmagasság: 11450 m

Hatótávolság: 1042 km

Fesztávolság: 12,51 m

Hossz: 10,60 m

Magasság: 3,83 m


TECHNIKAI ADATOK (Me-262A-1)
Legénység: 1 fõ
Motor: 2 db Junkers Jumo 004B-1/2/3 gázturbina 899 kp-os tolóerővel
Sebesség: 865 km/h (6000 m-en)
Fegyverzet: 4 db 30 mm-es Mk 180 gépágyú
Súly: 4420 kg (üresen) ; 6401 kg (harckészen)
Csúcsmagasság: 11450 m
Hatótávolság: 1042 km
Fesztávolság: 12,51 m
Hossz: 10,60 m

TÖRTÉNETE

A második világháborús repülőgépgyártás csúcsteljesítményének tekinthető a Messerschmitt "Fecskéje", amely leginkább arról nevezetes, hogy miként bukott el a náci bürokrácián és leginkább Hitler makacsságán egy sokra hivatott modell karrierje. A típus tervezését 1938-ban kezdték meg, de sokat kínlódtak a hajtóművekkel. 1943-ra sikerült jónak mondható sugárhajtóműveket előállítani, de a német hadvezetés a programot leállította, mondván, hogy a győzelem hagyományos gépekkel is kivívható. A Führer végül engedélyezte a gyártását - mint gyors bombázóét. A konstrukció erre a feladatra alkalmatlan volt. Később mégis lehetőség nyílt a kiváló elfogó vadászok sorozattermelésére is, de ekkor a háború már végleg elveszett Németország számára, ráadásul a hajtómű sem volt kellően megbízható, problémák merültek fel az orrfutóval, és ha minden rendben is működött volna, üzemanyag már alig volt. A Me-262-esek így is figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak. Az is igaz, hogy a legjobb dugattyús motorral rendelkező gépek méltó partnerei voltak. Vadászbombázó változatban is készült, ez utóbbi Sturmvogel néven is.