Magyar tankok

Toldi I.


1938-ban rendszeresítették a magyar honvédségben a svéd L-60-as harckocsi némileg átalakított változatát, melyet a MÁVAG illetve a Ganz gyártott. Az elégtelen fegyverzettel és vékony páncéllal rendelkező könnyű harckocsit elsősorban felderítésre és összekötő feladatok ellátására használták. A Toldi I-esek elégtelen védettségűnek és tűzerejűnek bizonyultak. Mivel nem volt értelme a típus áttervezésének, ezért 1942-ben az egyszerű megerősítés mellett döntöttek. A futómű gyengesége miatt csak a legveszélyeztetettebb helyeken vastagították meg a páncélzatot, amely még így is gyenge maradt. A tűzerő növelése érdekében a Toldi IIA 40 mm-es löveget kapott. Súlya megnőtt, emiatt gyakori volt a futóműhiba, teljesítménymutatói romlottak, ezért jobbára csak felderítésre használták.



Turán 40M I.


A harckocsi eredeti tervei 1938-39 folyamán Csehszlovákiában készültek, az LT-35 könnyűharckocsira alapozva a konstrukciót, amit Skoda SII-c-nek neveztek el. Megerősített páncélzatú változatát 1940 májusában mutatták be Pilzenben egy licencelhető harckocsitípus után érdeklődő magyar küldöttségnek. Az év júniusában és júliusában további teszteket végeztek Magyarországon, melyek a licencszerződés augusztusi aláírásához vezettek. A magyar mérnökök a Škoda motort 260 LE-s Weisz Manfréd hajtóműre cserélték és a tornyot 2 személyesről 3 személyesre alakították át. A páncélos gyártása Turán I néven 1940 októberében kezdődött. A személyzet nehezen kezelhetőnek tartotta, gyakran meghibásodott, és a páncél vastagsága is elégtelennek bizonyult. Szükségessé vált áttervezése, hogy a védettséget és a tűzerőt növelni lehessen. Az új modell 41M Turán II néven vált ismertté.



Turán II. 41M


A Turán I áttervezése 1941-re elenged- hetetlenné vált. Az alapmodellből kiindulva egy nagyobb tűzerejű, jobban védett típust kellett kialakítani. Ezt egy nagyobb (75 mm-es) ágyú és egy nagyobb méretű torony beépítésével oldották meg. Ez a módosítás 1 tonnával növelte a tömeget. (A harci súly ugyan 20 tonna alatt maradt, ennek ellenére Magyarországon nehéz harckocsiként tartják nyilván ezt a típust.) A Turán II gyártására még 1943-ban sor került. Az eredeti löveget a rövid 75mm-es MÁVAG lövegre cserélték, homlokpáncélzatot pedig 60 mm-re növelték. Az első Turán II-esek 1943. május 13-15 között kerültek a csapatokhoz. A háború alatt kb. 350 Turán I-et és II-t gyártottak. Ezek a tankok alkották a Honvédség páncélosfegyvernemének a gerincét, de nem lehettek igazán megfelelő ellenfeleik a szovjet T-34-eknek.


Nimród

Nimród
A Magyar Honvédség rendszeresítette 1940-ben, és a Toldi harckocsikhoz hasonlóan ennek a páncélosnak is egy svéd alváz adta az alapját, a Landswerk L-62-es svéd harckocsi alapzata. Ez a felfüggesztési elem hosszabb, és erősebb volt mint a Toldi harckocsiké. Mivel a német Büssing motor beszerzése egyre inkább lehetetlenné vált, a meghajtást lecserélték egy Ganz motorra, ám a fegyver a második szériában is a 40mm-es Bofors gépágyú maradt. Elméletileg a T-34 páncélosok kilövése lett volna a feladata, azonban a kis tűzerővel bíró Bofors gépágyú nem volt képes átütni a döntött, szegecselt szovjet páncéllemezeket, így a gyengén, vagy nem páncélozott egységek és célpontok ellen használták, valamint légelhárításra. Ezen célokra tökéletesen megfelelt, ám mégsem volt nevezhető egy mérnöki csodának, lévén, hogy valódi rendeltetésére teljesen alkalmatlannak bizonyult. 1943-'44 fordulóján a vezetőség feladta, hogy páncélosvadászként szolgáljon, és a légvédelmi egységekhez osztotta be a meglévő, és a gyártásban lévő Nimródokat. Hatalmas hátulütője a gyenge tűzerő mellett a teljesen elégtelen páncélvédettsége, ugyanis a páncélzata 6-13mm-ig terjedt.



39M, 40M Csaba


39M
A könnyű páncélkocsi fejlesztése, tervezése 1934-ben kezdődött. A cél egy enyhén páncélozott, gyors, jó terepjáróképességű felderítőjármű volt. A
terveketStraussler Miklós készítette, a prototípust a Weiss Manfréd gyártotta le. A jármű tökéletesnek tűnt a célra, hiszen mind a négy kereke meghajtható, és irányítható volt. A tesztek meggyőzték a szakembereket, hogy a páncélautó tökéletesen, mondhatni abban a korban csodálatosan mozgékony, és jó terepjáróképességű volt. A Magyar kormány megpróbálta megvenni az alapul szolgáló AC.1 típus licenszét, de mivel nem sikerült Straussler Miklósra hárult a feladat, hogy páncélautóját más alapokra építse.



40M

Az átépített páncélautó immáron teljesen magyar "találmány" volt. 100 lóerős motorja, ami erősebb volt az első típusénál, tökéletessé tette a jármű teljesítménymutatóit, és a manőverezhetőségét. Fegyverzete is erősebb lett, mivel a forgathatóvá alakított toronyba egy 20mm-es gépágyút, egy 8mm-es Gebauer gyorstüzelő géppuskát szereltek, valamint a páncélkocsi orrában egy 8mm-es golyószórót is beépítettek. Ezen kívül jelentős változás, hogy két fős személyzete az farban elhelyezett kormánnyal is irányíthatta a járművet, ha az orr részben lévő kormányműnek valami baja esne. A 9mm-es döntött páncéllemezek tökéletesen megfeleltek a rendeltetésének. A teszteken kiderült, hogy a 100 lóerős motor nem bírja az egyhuzamban történő hosszú terhelést, így az aggregátot egy 3560 köbcentis 90 lóerős Ford motorra cserélték. Az AC.1-re épített harckocsi 4 tonnát nyomott volna, míg "nagytestvére" az M40 Csaba 6 tonnájával egy pehelysúlyú harckocsivá nőtte ki a szerepkörét. A váltóművének érdekessége, hogy a páncélautó előre és hátramenetben is rendelkezett 5 sebességfokozattal, segítvén az esetleges "gyors menekülést, ha forró a talaj".



M39 Csaba Parancsnoki jármű

A honvédség felfigyelt a könnyed 40M Csaba mozgékonyságára, és le is csapott a lehetőségre, hogy a járműből egy parancsnoki, rádiós központtal szerelt verziót is készítsen. A 20mm-es gépágyút elhagyták, helyére egy nagy teljesítményű rádiót szereltek, melynek antennája pneumatikus elven behúzható, és kinyomható volt. Erre a technikára nemcsak az antenna védelme miatt volt szükség, hanem mert a parancsnoki járművek nagy csábítást jelentenek az ellenséges páncélosoknak. Addig addig számoltak a mérnökök míg a 8mm-es golyószórót is kivették, és a 8mm-es géppuska maradt csupán meg, ami mindössze az önvédelmi célokat elégítette ki. A páncélkocsi 100 kilóval könnyebb lett, az eredeti példány a 40M. Az álcázás nem kimondottan sikerült. A 12 parancsnoki járműből 10 a frontra kerülés után 2 nappal kilőve hevert egy árokpart oldalán. Ennek ellenére a Csaba páncélkocsicsaládot sikeresnek lehetett mondani. 1937-1940ig európa legjobb páncélautóját birtokoltuk, de a helytelen felhasználásnak hála elpazaroltuk eme esélyünket a fronton való érvényesülésre.