Vilnius

A mai város területén már a kõkorban is emberi település volt. A várhegyen ásatások feltártak egy Krisztus elõtti évezredbõl származó település maradványait. Az elsõ írott feljegyzés a város létezésérõl 1323-ból származik: ez Gediminas nagyfejedelem levele, amely két templom építéséhez hív iparosokat Európából.

Vilnius a 14. században két várból állt: az alsó várból és a felsõ várból. 1365-ben a teuton lovagok elõször jelentek meg Vilnius alatt, de a várat bevenniük nem sikerült. 1386-ban Jogaila (Jagello) nagyfejedelem Lengyelország királya lett, és 1387-ben felvették a litvánok a katolikus hitet. Még ebben az évben felépült Vilniusban egy katedrális és Vilnius városi jogokat kapott. Az 1410-ben a Német Lovagrend feletti tannenbergi gyõzelem után békés évek következtek. Vytautas nagyfejedelem uralma alatt a város egy erõs ország politikai, gazdasági és kulturális központjává vált. 1503 és 1522 között a tatárok elleni védelem céljából egy kb. 3 km hosszú fallal vették körül a várost.

1540-ben megépült a Neris folyó elsõ kõhídja, és Báthory István 1579-ben megalapította Kelet-Európa elsõ egyetemét Vilniusban.

A lengyel–litván államközösség 1569-ben megszüntette a város fõvárosi rangját. Ezzel mind gazdaságilag, mind politikailag megkezdõdött a város hanyatlása. A Lublini Uniót követõen megindult a városban a lengyelesítés, a litván nyelv és kultúra visszaszorítása. Ebben a korban csak Vilnius vallási jelentõsége volt változatlan. A 18. században, Vilniusban 18 kolostor és 40 templom mûködött.

1795-ben Lengyelország harmadik felosztásakor Vilnius az Orosz Birodalom részévé vált és a Vilnai Kormányzóság (oroszul Губерния) központja lett. 1811-ben Szentpétervár és Moszkva után az Orosz Birodalom harmadik legnagyobb városa. 1812-ben I. Napóleon seregei két alkalommal is átvonultak a városon, súlyos károkat okozva. A 19. században a litván kultúrát és a katolikus egyházat a cári Oroszország igyekezett visszaszorítani.

Az orosz uralomnak 1915 szeptemberében a német seregek vetettek véget. 1916-ban a lengyel államiság helyreállítását követõen Lengyelország azonnal bejelentette igényét Vilniusra és környékére, mint lengyel területre. A litván parlament 1918. február 18-án nyilvánította Vilniust Litvánia fõvárosává. Ezeknek az igényeknek de facto nem volt nagy jelentõségük mivel Vilnius ez idõtájt német megszállás alatt volt. A lengyel hadsereg végül 1920. október 9-én foglalta el a várost és környékét. Ennek ellenére a Litván alkotmány értelmében Litvánia fõvárosa továbbra is a lengyel kézen lévõ Vilnius maradt.

A Molotov-Ribbentrop paktum értelmében Lengyelország német megszállását követõen Vilnius szovjet érdekszférába került. A Vörös Hadsereg 1939. szeptember 17-én foglalta el a várost, majd 1939. szeptember 28-án átadta a Litván Köztársaságnak. 1940. június 15-én foglalta el ismét a Vörös hadsereg Litvániát és Vilniust is. Egy évre rá a Szovjetunió megtámadásának 3. napján, június 22-én bevonult a városba a Wehrmacht. A Vörös Hadsereg 1944. július 13-án foglalta vissza a németektõl Vilniust.