A kézifegyvererkrõl általában

A Világháborús kézifegyverekrõl általában


Oldalfegyverek: magyarán mondva pisztolyokról beszélünk, melyeknek többségét tiszteknek és elit csapatoknak adták ki. Az amerikai ejtõernyõs csapatoknál egyes katonák egyszerre kettõt is maguknál tartottak, mivel az ugrás-zuhanás közbeni turbulencia gyakran letépte róluk fõfegyverüket, vagy ugyanennek okán gyakran elvesztették szereléküket, melybe a fõfegyvert csomagolták.

Tolózáras puskák: csak egyes lövések leadására képes fegyverek, (angolul bolt-action rifles), melyek gyártásának vagy "licenszének" dátuma a háború idején egyes esetekben az 50 évet is meghaladta. Bár tûzgyorsaságuk hagyott "némi" kivánnivalót maga után, pontosságukra, megbizhatóságukra ritkán esett panasz. Kezelésük egyszerû volt, minden egyes tüzelés után a tolózár meghúzására dobták ki az üres töltényhüvelyt, és tolták a töltényûrbe az újabb töltényt a tárból. Effektiv hatótávjuk 400 m körül mozgott. Ilyenek például a német Mauser Karabiner '98k, az orosz Mosin-Nagant 1891.

Félautomata puskák: a tolózáras puskák után nagy elõrelépésnek számitott megjelenésük, mivel ezek már gázmûködtetésû azaz öntöltõ fegyverek voltak, melyek a fegyver elsütésekor keletkezõ gáz erejét használták arra, hogy a következõ töltényt a töltényûrbe tolták, ami lehetõvé tette, hogy a lövész beavatkozása nélkül lehessen kilõni egy egész tárat, jelentõsen növelve a tûzgyorsaságot. Ilyenek például a német Gewehr '43, az orosz SVT-40.

Géppisztolyok: a géppisztolyok szintén gázmûködtetésû fegyverek voltak, melyekben a mechanika végzett minden mûveletet a csõre töltés után, a használónak csak a ravaszt kellett lenyomnia, és a visszarúgó fegyvert kordában tartania. Tipustól függõen tüzeltek pisztoly - vagy puskalõszernek megfelelõ kaliberû töltényt. Könnyû és nagy tûzgyorsaságú fegyverek voltak, pocsék lõtávval és pontossággal rendelkeztek, de pontosan megfeleltek arra, amire tervezték õket: utcai és épületharcra, pár tucat méterre leadott sorozatokra. Effektiv lõtávjuk ritkán érte el a 200 m-t, ami a rövid csõhossznak volt köszönhetõ. Ilyenek például a német MP 40 "Schmeisser", az orosz PPSh 41.

Könnyûgéppuskák: a géppisztolyok nagy testvérei, melyek a csapattámogatást voltak hivatottak ellátni a szakaszokban, nagy tûzgyorsaságú, a géppisztolyokénál nagyobb hatótávú és pontosságú fegyverek, melyeket szinte minden esetben egy ember kezelt. Puskalõszernek megfelelõ kaliberû lõszert használtak. Elég súlyos fegyverek voltak, melyeket nehéz volt kordában tartani, ezért leginkább fekve használták õket, gyakran a csõ végére szerelt támasztékkal. Ilyenek fegyverek például az angol Bren, az amerikai BAR.

Géppuskák: a géppuskák termetes súlyuk miatt minden esetben több fõt számláló személyzetet kivántak, szállitásukhoz és mûködtetésükhöz is legalább két ember kellett. Cipelni kellett a fegyvert, ha állvány is volt hozzá, akkor azt is, a cserealkatrészeket, a municiót. Tüzeléskor, ha hevederes adagolású volt a lõszer, az irányzó mellett a töltõ kézzel igazitotta a töltényûr felé a hevedert, hogy megakadályozza az elakadást, vagy ha túlságosan felforrósodott a fegyver csöve, segitett kicserélni. A géppuskák telepitése minden esetben idõbe tellett harci szituációk között, ami sebezhetõvé tette a kezelõket, ezért a géppuskás rajokban a többi katona a támogató-fedezõ szerepet töltötte be, amig sikerült felállitani és harckész állapotba hozni a fegyvert. Pontosságuk és iszonyatos tûzgyorsaságuk miatt rettegték õket minden oldalon, ezért kiiktatásuk vagy megszerzésük fontos cél volt mindenkor. Ilyenek voltak például a német MG42, az amerikai Browning M1919A4.

Páncélelháritók: ellenséges páncélosok leküzdésére rendszeresitett fegyverek. A páncélöklök vagy bazookák páncéltörõ rakétákat lõttek ki, igy súlyuk és termetük miatt több kezelõ jelenlétét kivánták, illetve léteztek ún. páncéltörõ puskák is, melyek bár nagy kaliberû lõszert tüzeltek, csak a gyengébben páncélozott tankok, vagy szállitójármûvek ellen voltak hatásosak. A páncélöklök a nehézkes célzási-utántöltési folyamatnak köszönhetõen nagyon lassúak voltak, a páncéltörõ puskák pedig szinte kivétel nélkül tolózáras mechanikával rendelkeztek, ami egyes lövésekre kárhoztatta õket. Páncélökölre kiváló példa a német Panzerfaust, páncéltörõ puskára az orosz PTRD-41.

Lángszórók: gyúlékony anyagot kifecskendezõ, majd meggyújtó fegyverek, amelyek megerõsített fedezékek, lövészárkok "kipucolására" szolgálnak. A lángszórók a legerõsebb pszichikai hatású fegyverek, hiszen a tûzhalál a leginkább rettegett, nemhiába "bõrlopó"-ként emlegették õket egyes hadseregekben.