Nyizsnyij Novgorod

A várost II. Jurij orosz nagyfejedelem alapította 1221-ben, fejedelemsége két legfontosabb folyója, a Volga és az Oka összefolyásánál. A város neve szó szerint "Alsó Újváros", megkülönböztetendõ a régebbi Novgorodtól. A város kiemelkedõen fontos határvédelmi erõsség volt, erõdjét a két folyó természetes várárokként védte.

Moszkva és Tver mellett Nyizsnyij Novgorod is azon új alapítású városok sorába tartozott, amelyek jelentéktelenségük miatt elkerülték az oroszországi mongol invázió pusztításait, majd a "tatár iga" alatt fontos orosz politikai központtá nõtték ki magukat. Fontossága tovább nõtt, amikor a hatalmas szuzdali fejedelemség székhelye Gorogyecbõl ide költözött 1350-ben. Dmitrij Konsztantyinovics nagyfejedelem (1323-1383) székhelyét Moszkvával felérõ rivális központtá szándékozott fejleszteni. Kõbõl fellegvárat és számos templomot építtetett, történészeket patronált. A város 1341-tõl 50 éven át az önálló Nyizsegorodi fejedelemség székhelye volt. 1377-ben az Arany Horda seregei felégették.

1392-ben az addig önálló fejedelemséget I. Vaszilij a moszkvai nagyfejedelemséghez csatolta. 1408-ban a várost Jedigej kán csapatai pusztították. A Kazányi Kánság elleni védekezésül a moszkvai állam új erõdítményt emeltetett: a ma is látható Kreml téglából készült falait és bástyáit 1509-ben kezdték építeni. Kazány, majd Asztrahány elfoglalása után a Kreml hadászati jelentõségét elvesztette, de maga a város a Kelettel való orosz kereskedelem központja lett, a 17. században itt állították össze a hajókaravánokat és toboroztak hozzájuk legénységet. 1714-ben kormányzósági székhely, majd a 18. század végére az egész régió központja. Ekkor alakult az elsõ négy-osztályos népiskola, az elsõ nyilvános színház, a közkórház, a kormányzósági nyomda.

1817-ben az országos hírû makarjevkai vásárt ide, a város mellé, az Oka túlsó partjára helyezték át. Ettõl kezdve csaknem egy évszázadon át Európa egyik legjelentõsebb vásáraként tartották számon. A vásár meggyorsította Nyizsnyij Novgorod és környéke fejlõdését, jelentõs városépítési és városrendezési munkák kezdõdtek, és hamarosan megjelentek az elsõ ipari létesítmények is. 1849-ben a szomszédos faluban hajóépítõ üzemet alapítottak, mely idõvel a város egyik meghatározó vállalatává fejlõdött. 1847-ben megépült az elsõ vízvezeték, 1862-ben megnyitották a Moszkva – Nyizsnyij Novgorod vasútvonalat, 1896-ban az itt megrendezett Összoroszországi kereskedelmi és ipari kiállítás idején elindult az elsõ villamos. Ezen a kiállításon mutatták be többek között Alekszandr Popov – világ-elsõ vagy Marconival egyidejûleg feltalált – rádióját, valamint az elsõ orosz automobilt. A kiállításra épült meg a városi színház, a bíróság, a tõzsde és több szálloda ma is álló épülete is.

A városban 1917-ben gyõzött a szovjet hatalom. 1929-ben a szomszédos ipari településeket a városhoz csatolták, kerületeket alakítottak ki, maga a város pedig – a megszûnõ kormányzóságok helyén alakult új közigazgatási egység – a Nyizsegorodi terület fõvárosa lett. Az 1930-as években felgyorsult az ipari fejlõdés, 1932-ben termelni kezdett a város legnagyobb vállalata, az autógyár. A következõ évben adták át az Oka feletti elsõ állandó közúti hidat, majd megépült a vasúti híd a Volgán.