Manchester

Manchester az Egyesült Királyság, ezen belül Anglia egyik legjelentősebb városa.

A világon elsőként kialakult ipari nagyváros. Sokak szerint Nagy-Britannia második legfontosabb városa London után, bár ezért a titulusért Birmingham is versenyez. Művészeti, média- és üzleti központ.

Manchester környéke a Római Birodalom előtti időkben is lakott volt. A brigantesek elleni hadjárata során Agricola római hadvezért ideiglenes erődítményt húzatott fel az Irwell keleti partján, Mancuniumot. Ezt később többször átépítették és fontos csomópontttá vált a Chester és York közti, illetve az észak felé tartó út találkozásánál. Civil település, vicus is tartozott hozzá. Az erőd északi kapuját at eredeti helyén helyreállították, a fal egy részével együtt. (A Castlefield kerületben találhatók, a Deansgate végénél.)

Az erődöt a középkorban elhagyták és a település az Irwell és az Irk folyók összefolyásához költözött. A középkorban egy megerődített majorsági ház is állt itt. A ház ura, Thomas De La Warre, aki pap volt, 1422 körül az egyháznak adományozta a házat papok képzése céljára és elkezdte egy templom építését. A ház ma a Chetham Zeneiskola (Chetham's School of Music) a templom pedig a manchesteri katedrális (Manchester Cathedral)

Manchester 1301-ben vásárvárosi jogokat kapott.

A 14. században Manchester betelepült flamand szövők közösségévé vált, ez volt a helyi ruha manufaktúra alapja.

A reformáció idején Manchester már Lancashire fontos városa volt, ahol - talán a londoni textilkereskedelmi kapcsolatok miatt - itt is elterjedt a puritanizmus és a nonkornformizmus. 1642-ben Lord Strange megpróbálta megszerezni egy fegyverraktárat a király számára. Az elenállás közben elesett Richard Percival állítólag az angol polgárháború első áldozata volt. Lord Strange visszatért, hogy megostromolja a várost, de nem járt sikerrel.

1745-ben Charles Edward Stuart áthaladt a várososn útban Derby felé. A későbbi visszavonuláskor machesteri katonákat hagytak helyőrségként Carlisle-ben, akik megadták magukat a brit hadseregnek.

A 18. század első évtizedében Daniel Defoe a "legnagyobb faluként" írta le Manchestert. Az ipari forradalom a 18. század utolsó negyedében formálta nagyvárossá a vásárvárost. Nedves éghajlata ideális volt a gyapotfeldolgozáshoz. A fonásban és szövésben használt gőzgépek elterjedtével a gyapotipar gyors fejlődésnek indult a régióban (például a Quarry Bank Mill nevű [[cheshir]g-i gyár Styalban). Ugyanakkor fontos elosztási központtá is vált és egyre nagyobb raktárak épültek itt.

A Duke's Csatorna - vagy ahogy gyakran emlegetik, a Bridgewater Csatorna -, nagy-Britannia első mesterséges belső víziútjának építése felgyorsította a fejlődést, mert így nagy mennyiségű olcsó szénnel lehetett ellátni az ipart. A város gyors fejlődéséhez hozzájárult a Liverpool-Manchester vasút, a világ első személyszállító vasútjának megnyitása is.

Manchester gyorsan a világ egyik legfontosabb ipari központjává és első ipari társadalmává vált. A változás sebessége és mértéke sokak számára megdöbbentő és félelmetes volt. Új ideák - (szabadkereskedelem, laissez-faire) terjedtek el, új társadalmi csoortok születek, vallásos szekták és munkásszervezetek. A város Európa minden pontjáról vonzott okulni vágyó látogatókat, akik azt gondolták, "amit ma tesz Manchester, holnap azt teszi a világ".

Manchester lakossága robbanásszerűen megnőtt, mert a vidékről, sőt a brit szigetek távolabbi pontjairól is egyre többen költöztek ide a megnyíló új lehetőségeket keresve. Különösen Írországból és különösen az 1840-es évek Burgonya Éhínsége idején. Az ír hatás ma is erős és minden márciusban Manchesterben rendezik meg a világ egyik legnagyobb Szent Patrik napi ünnepségét. Becslések szerint Manchester és Salford lakosságának legalább 35 százaléka ír eredetű. Nagy számban érkeztek zsidó bevándorlók is Közép- és Kelet-Európából. Salfordot és Prestwichet is beleértve ma mintegy 40000 zsidó él itt. Érkeztek ide az egyiptomi gyapotkereskedelemben érdekelt levanteiek, németek és olaszok is. A 19. század végére Manchester kozmopolita várossá vált.

Az elmúlt két évszázadban Manchester a radikális és reformista politika fontos központja volt. Emlékezetes esemény "peterlooi mészárlás" néven ismertté vált konfliktus 1819. augusztus 16-án, amikor a helyi magisztrátusok kivezényelte lovasság legalább 11 embert megölt és több, mint négyszázat megsebesített a parlamenti reformot követelő Henry Hunt szónoklatára összesereglettek közül. A Szent Péter mezején (St Peter�s Field) történt vérontás azért kapta a "Peterloo" nevet, mert az egyik áldozat a waterlooi csata egy túlélője volt. A mészárlás a következő években minden reformkövetelés hivatkozási pontjává vált.

Manchesterben tartották első kongresszusukat a brit szakszervezetek, 1868. június 2. és június 6. közt. A városnak fontos szerepet volt a brit Munkáspárt (Labour Party) és a szüffrazsett mozgalom létrejöttében is.

Manchester aranykora a 19. század utolsó negyede volt. A város sok nagy középülete - köztük a Városháza - épült ekkor. Ebben az időszakban ásták a 36 mérföld hosszú mély Machester Hajócsatornát Salfordtól a Mersey folyóig, ami lehetővé tette, hogy óceánjáró hajók is eljussanak a manchesteri dokkokig.