A Moszkvai Kreml

A Moszkvai Kreml

Adatok:
Helyszin: Szovjetunió
Típus:Kulturális,Hatalmi központ

Általában Moszkva közepének fallal körülvett történelmi épületegyüttesét, Oroszország kulturális és hatalmi központját, uralkodóinak és döntéshozóinak székhelyét jelenti. A kreml szó eredetileg a fellegvárat, citadellát jelölte, melyet az õsi orosz városokban építettek, és amely több városban máig fennmaradt. A moszkvai Kreml az azonos nevû folyó partja fölé, a Borovickij dombra épült és mára a Világörökség része, a világ egyik leghíresebb épületegyüttese lett.

Történeti áttekintés

A terület már a Kr.e. 2. évezredben is lakott volt. Moszkvát az orosz krónikák 1147-ben említik elõször. A Moszkva- és a Nyeglinnaja folyók találkozásánál a 11-12. század fordulóján a szláv vjaticsok megerõsített települése állt. Helyén Jurij Dolgorukij szuzdali fejedelem 1156-ban új, nagyobb erõdítményt építtetett, ezt Batu kán seregei 1237-1238-ban felégették.

Az önálló Moszkvai fejedelemség székhelyeként a 14. század közepére jelentõs várossá fejlõdött és megerõsítette vezetõ helyét északkeleti Rusz városai között. Az évkönyvek 1331-ben említik elõször a Kremlt, mely ekkorra már az ide átköltözött orosz egyházfõ, a metropolita székhelye is lett. Iván Kalita fejedelemsége idején (1325-1340) épültek az elsõ kõtemplomok, (esetleg korábban, már a 13. század végén is), ezek mára nem maradtak fenn. Az erõdítmény területét késõbb megnövelték, sáncait tölgyfacölöpökkel erõsítették meg, majd helyettük 1367-ben terméskõbõl masszív falakat és bástyákat emeltek. 1382-ben a Kreml állta is az ostromot, de a tatárok árulás segítségével bevették és feldúlták. Az újjáépítés során keletkezett templomok azóta szintén elenyésztek, mára csak egy épületrész, a Lázár feltámadása-templom maradt fenn.


A Katedrális tér a Kremlben. Giacomo Quarenghi, 1797.A 15. század végére Moszkva lett az egységesülõ orosz állam központja, melyet uralkodói – Konstantinápoly 1453. évi eleste után – Bizánc és Róma örökösének tekintettek. A Kreml nagyszabású átalakításához III. Iván nagyfejedelem (1462-1505) neves itáliai építõmestereket hívott udvarába, köztük volt Aristotele Fioravanti, (aki elõzõleg Mátyás király palotaépítkezésein dolgozott), Pietro Antonio Solari és Marco Ruffo. Irányításukkal épült ki a híres Katedrális tér a három székesegyházzal, a harangtoronnyal és a Granovitaja-palotával. Az olasz építõmesterek irányításával jelentõsen megerõsítették a védmûveket: a korábbinál magasabb és erõsebb falakat, védõbástyákat alakítottak ki és téglaburkolattal látták el azokat. A Nyeglinnaja és a Moszkva folyókat a keleti fal mentén (a mai Vörös tér területén) árokkal kötötték össze. Mire 1516-ban a munkák befejezõdtek, a folyókkal és vizesárokkal körülvett, titkos járatokkal átszõtt Kreml bevehetetlen erõdítménynek számított. Csaknem száz év múlva a lengyel-litván csapatok mégis elfoglalták és két éven át tartották megszállva. A Kuzma Minyin és Dmitrij Pozsarszkij vezette népfölkelõ sereg foglalta vissza 1612-ben.


A Rizpolozsenije-templomAz 1613-tól uralkodó Romanov-dinasztia cárjai a különbözõ korok stílusának megfelelõen, fényûzõ palotákkal gazdagították a Kremlt, melynek hadászati jelentõsége fokozatosan csökkent. A 17. században épült többek között Nyikon pátriárka palotatemploma és a Potyesnij-palota, ahol a cári család számára rendeztek mulatságokat és színielõadásokat. A védõbástyákat dekoratív sátortetõkkel látták el, a falak eredetileg négyszögletes "fogazatát" az ún. moszkvai vagy nariskini barokk stílus jegyében, "fecskefarkúra" alakították át, így láthatók ma is. A 18. század elején I. Péter rendeletére kezdõdött az Arzenál építése, de a cár nem kedvelte Moszkvát: az újonnan megépült Szentpétervárra helyeztette át a fõvárost. A Kreml fénye ezzel megkopott, országos jelentõsége tovább csökkent. II. Katalin azonban újra építkezni akart, ehhez elõbb régi épületeket kellett lebontani, míg végül 1787-re elkészült a klasszicista stílusú Szenátus-palota.

1812-ben az orosz csapatok harc nélkül feladták Moszkvát, Napóleon hadserege a Kremlt is elfoglalta és bõ egy hónapig megszállva tartotta. Kivonulásuk során a paloták és a tornyok egy részét a franciák felrobbantották, az egész épületegyüttes komoly károkat szenvedett. A helyreállítás Osip Bove építész irányításával évekig tartott. Több bástyatornyot, falrészletet, harangtornyot építettek újjá, más épületeket teljesen le kellett bontani. Ekkor temették be a 300 évvel korábban létesített vizesárkot is. A szintén felrobbantott régi cári rezidencia helyén épülhetett fel a 19. század közepén a Nagy Kreml-palota, mely a szentpétervári Téli Palotával volt hivatott versenyre kelni.

A szovjet idõszak alatt újra Moszkva lett a fõváros, és a Kreml fokozatosan az új rendszer szimbólumává vált. Lenin a Szenátus palotájában rendezkedett be, egykori dolgozó- és lakószobája ma múzeum. A fõbb tornyok csúcsain az arany kétfejû sasokat rubin vörös csillagokra cserélték. Az egyik legrégebbi templom, a Megváltó-székesegyház épületét 1933-ban lerombolták. Régi korok kolostorait, palotáit bontották le, hogy helyükön felépülhessen 1961-ben a Kongresszusi palota (Dvorec szjezdov), mai nevén Állami Kreml-palota (Goszudarsztvennij kremljovszkij dvorec). A Kreml területét 1955-ben nyitották meg a látogatók elõtt, 1961 óta múzeum.