Frankfurt

Frankfurt Németország 5. legnagyobb városa.

Az óváros területe eredetileg a Majna-folyó több ága által átszőtt mocsaras vidék volt. Ebből szigetszerűen emelkedett ki egy domb, amely csak nyugati irányból volt száraz lábbal elérhető. A domb közelében egy gázló (németül: Furt) helyezkedett el, ami a folyón való átkelést tette lehetővé, s ami ezáltal már az ókorban is komoly gazdasági és katonai jelentőséggel bírt.

A régészeti leletek egészen a neolitikumig nyúlnak vissza. Településre, épületekre utaló nyomok azonban csak a római kortól állnak rendelkezésre. A történészek feltételezése szerint a rómaiak az I. század utolsó negyedében létesítettek itt települést. Erre utalnak egy római fürdő maradványai, amely egy kisebb katonai tábor (castellum) része lehetett. Ezt a katonai tábort azonban feltételezések szerint már a II. század folyamán felszámolták és a helyére egy villát építettek. Ebből az időszakból régészeti feltárásra került néhány gazdasági épület is.

Régészeti leletek utalnak arra is, hogy a szóban forgó terület a merovingok idején is folyamatosan lakott volt.
A várost említő legkorábbi írásos emlék a 794. február 22-én Nagy Károly által a regensburgi Szent Emmeram kolostor részére kiadott oklevele. A latin nyelvű szöveg �...actum super fluvium Moin in loco nuncupante Franconofurd� magyar fordításban: �kiállíttatott a Majna folyónál egy olyan helyen, melyet Frankfurtnak neveznek.�

A 843-as verduni szerződés után a város gyakorlatilag a Keleti-Frank-Birodalom fővárosává (Principalis sedes regni orientalis) és birodalmi gyűlések színhelyévé vált. Itt történt 1152-ben I. (Barbarossa) Frigyes �pajzsraemelése�, azaz német királlyá választása. Ezen hagyományteremtő esemény után a város a német királyválasztások szokásos színhelye. Frankfurt királyválasztói státusát az 1356-os Német Aranybulla erősíti meg. 1562-től itt koronázták a német-római császárokat, legutolsóként 1792-ben a Habsburg-Lotharingiai-házból származó II. Ferencet.

Frankfurt 1220-ban nyerte el a �szabad birodalmi város� (freie Reichsstadt) státust.

A franfurti őszi vásárt említő első írásos dokumentum 1150-ből származik. 1240-ben II. Frigyes német-római császár megerősíti a vásári jogokat: oklevelében királyi védelmet biztosít a vásárra és az onnét haza igyekvőknek. 1330-ban IV. (bajor) Ludvig német-római császár engedélyezi év eleji vásárok tartását, amelyeknek fő árucikkei a bor és a gyapjú.
A Német-római Birodalom 1806-os felbomlásával Frankfurt Karl Theodor von Dalberg hercegprímás kormányzása alá került, aki azt a regensburgi és aschaffenburgi fejedelemségekkel egyesítette a Rajnai Szövetség részeként. 1810-ben azonban lemondott ezekről a területekről Bajorország javára. 1810-1813 között Frankfurt városa az aschaffenburgi területekkel együtt alkotta a rövid életű Frankfurti Nagyhercegséget.


A német nemzetgyűlés ülése 1848-ban a frankfurti PaulskirchébenNapóleon bukása után a bécsi kongresszus 1815. június 8-án visszaállította Frankfurt szabad városi státusát. Hamburg, Bréma és Lübeck mellett egyedül Frankfurt őrizte meg ezt a kiváltságot egészen a modern időkig. A Német Szövetség Frankfurtban tartotta szövetségi gyűléseit 1815-1866 között. Az 1848 márciusi polgári forradalom során létrejött nemzetgyűlés 1848. május 18. - 1849. május 31. között a frankfurti Paulskirchében ülésezett. Az itt elfogadott, a parlamentáris demokrácia elveit követő alkotmány szolgált alapjául később, 1919-ben a Weimari Köztársaság, illetve 1949-ben a Német Szövetségi Köztársaság alkotmányának.

Az 1866-os osztrák-porosz háborúban a város az osztrák császár pártjára állt, bár bizonyos gazdasági és külpolitikai érdekek a poroszokhoz való csatlakozás mellett szóltak. Július 18-án a poroszok elfoglalták a várost. Október 2-án került sor a város poroszok általi annexiójára. A város ezzel elvesztette függetlenségét: közigazgatásilag Hessen-Nassau tartomány wiesbadeni kormányzói kerületének rendelték alá, a hadisarc megfizetését azonban elengedték.
1871-ben Frankfurtban írták alá az 1870-71-es francia-porosz háborút lezáró frankfurti békét.

A porosz annexió jótékony hatással volt a város fejlődésére: az azt követő évtizedekben igazi ipari központtá vált. Számos környező település csatlakozott a városhoz, amelynek így nem csak népessége, hanem kiterjedése is ugrásszerűen megnőtt. A XX. század elején rövid ideig Németország legnagyobb területű városának számított.