Nürnberg

A várost említő legkorábbi írásos emlék az 1050-ban III. Henrik német-római császár által kiállított ún. Sigena-okirat, amelyben Nuorenberc (sziklás hegy) néven szerepel. A nürnbergi vár nemsokkal ezután már fontos katonai támaszpontként szolgált. A vár alatti település valószínűleg ekkoriban kaphatott vásártartási jogot. A II. Frigyes német-római császár által 1219-ben kiállított �nagy szabadságlevél� biztosítja Nürnbergnek a szabad birodalmi város jogait. Egészen 1427-ig várgrófok kormányozzák a várost, amikoris az utolsó várgróf, VI. Frigyes eladja címét �Nürnberg város tanácsának�. Ettől az időponttól egészen a város Bajorországhoz történő csatolásáig a városi tanács határozta meg a város politikai életét.
Sok német-római császár választotta Nürnberget tartózkodási helyéül, köztük IV. Károly is, aki 1356-ban Nürnbergben adta ki a Német Aranybullát. 1423-ban Luxemburgi Zsigmond a város gondjaira bízta a birodalmi koronázási jelvényeket, amelyeket egészen a XIX. század elejéig itt őriztek. Nagyjából az 1470-1530 közötti időszak számít a város virágkorának. A város gazdagságát kiváló kézművesiparának és a kereskedelem szempontjából kedvező fekvésének köszönhette. Ebben az időszakban Nürnberg Köln és Prága mellett a Német-római Birodalom egyik legnagyobb városának számított.
A harmincéves háború alatt Nürnberg környéke évekig hadszíntér volt. A várost ugyan nem foglalták el, viszont a közelben dúló harcok tartósan gyengítették gazdaságát. A háború után, 1649-ben Nürnbergben került sok az ún. �békevacsorára� (Friedensmahl), amelynek során a korábban szembenálló felek többnapos vígasságok keretében ünnepelték meg a békekötést.
1796-1806 között drámai események zajlanak. A szomszédos Ansbach helyi porosz igazgatásának nyomására Nürnberg végül aláveti magát a porosz uralomnak, az erre vonatkozó szerződést azonban nem hajtják teljesen végre, mert a poroszokat elriasztja Nürnberg tetemes adósságállománya. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nő a nürnbergi lakosság bizalmatlansága a város egyre korruptabbnak vélt, patrícius családokból álló vezetése ellen. A város így gyakorlatilag a gazdasági és politikai összeomlás szélére sodródik.
1806-ban Napóleon francia csapatai előbb megszállják, majd végül szeptember 15-én átadják Nürnberget a Bajor Királyságnak, amely hamarosan polgári önkormányzatot létesít és beolvasztja a várost a királyság közigazgatási rendszerébe. A Bajor Királyság ezzel átvállalja Nürnberg horribilis adósságállományát is.
A XIX. század folyamán Nürnberg Bajorország egyik fontos ipari központjává fejlődik. 1835-ben a híres �Adler� gőzmozdony nyitja meg az első német vasútvonalat Nürnberg és Fürth között.
Már az 1920-as évek során Nürnberg adott otthont a nemzetiszocialisták első pártgyűléseinek. Nürnbergben azonban az NSDAP mégsem tudta megnyerni a helyi választásokat. A várost ebben az időben elsősorban a liberális DDP kormányozza. Ezzel egyidőben Nürnberg iparvárosként a bajor szociáldemokrácia egyik központjává fejlődik.